!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

  Az utoso vegleges szorolap

 

 

 JÓ ERKÖLCSRE IGAZÍTTATIK

A Magyar Elektrával készül a reformáció jubileumára a Térszínház

Bornemisza Péter egész életével, munkáival és tetteivel példát ad számunkra — vallja Bucz Hunor. A Térszínház igazgató-rendezője a Magyar Elektra színrevitelével készül a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. Az evangélikus püspök, író művének bemutatása valóban az emlékév izgalmas vállalkozása. A darabról, a szerzőről és a reformáció színházi vonatkozásairól kérdeztük a rendezőt

1

„Bornemisza Péter az ő víg kedvében... A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció jubileumi évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát” – olvashatjuk a rendező naplójában. Bucz Hunor a szerzőről és koráról is elismeréssel ír: „Az evangé­likus prédikátor, költő, író, könyvnyomtató a 16. században élt, amikor megszállta az országot a török, de megszületett a teljes magyar bibliafordítás, megszületett a magyar irodalmi nyelv, és megszületett az a magyar értelmiség, amely a felszabdalt országrészektől függetlenül az egész magyarságban gondolkodott, értük írt és harcolt, életét sem kímélve. Ez az a század, amelyik rádöbbent bennünket arra, hogy legfontosabb örökségünk, önazonossá­gunk legfőbb bizonyossága és hite: a magyar nyelv. Bornemisza élete és munkássága példát ad az értelmiségi hivatást vallók számára.”

2

„Bornemisza hisz a kommunikációban”
A Magyar Elektra tulajdonképpen Bornemisza Péter magyar nyelvű Electra-átdolgozása, ahogy ő írta: Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol. A mű 1558-ban jelent meg Bécsben. „A középkori szakrális dráma, a misztérium és a reformáció népszínházi formaújítása, a hitvitázó dráma ott forr Bornemisza művében. Nem klasszicizál. Nem esztétizál. Korához szól nagy hittel, nagy erővel, sok-sok leleménnyel. A Magyar Elektra népszínház. Bornemisza hisz a népben, neki nem csőcselék, mert a nép igazsága Isten ítélete, és hisz a kommunikációban is, mert neki a kommunikáció nem hazugság, megtévesztés, propaganda, hanem áldozat” – írja a rendező.
„Mikoron Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató Mestertűl bölcsőbeli korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajőve, és atyja halá­lát mind az kettőn megtorolja” – foglalja össze maga Bornemisza a cselekményt. A fordítás bécsi nemesek ösztönzésére ké­szült, akik előadható színművet kértek a magyar szerzőtől.
Evangélikus példázat
A történet bibliai alapjait, Bornemisza tanító szándékát mi sem mutatja jobban, mint hogy az eredeti mű címlapjának belső oldalán található két fametszet is bibliai történetet ábrázol (Dávid megpillantatja a fürdőző Betsabét, illetve Káin testvérgyilkossága). A mellettük olvasható felirat: „Ne paraznalkogial” és „Ne öll”. Bornemisza egyértelműen példázatként értelmezi Elektra történetét, mely szerinte minden keresztény számára azt az üzenetet hordozza, hogy előbb-utóbb minden bűn elnyeri méltó, Isten által kiszabott büntetését. Clitemnestra és Aegistus bűne a paráznaság és a gyilkosság, amelyre a fametszetek és a feliratok is utalnak.
Az óbudai Fő téren, a Zichy-kastélyban működő Térszínház legújabb vállalkozásáról kérdeztük Bucz Hunort:
– Miért választotta a reformáció emlékévében épp Bornemisza Péter művét bemutatásra?
– Minden emlék annyit ér, amennyi az élet folytonosságát, a hit mélysé­gét és a cselekvő szeretet erejét szolgálja. Számomra a reformáció emlékéve nem a hajdanvolt dicső idők utáni nosztalgia, nem az európai szellemiséggel együtt lüktető magyar lélek múlt idején való ábrándozás, hanem az élő egyház elevensége, a nap mint nap megújuló hit ünnepe, párbeszéd a Teremtővel és közös ima.
– Miben érzi, hogy Bornemisza Péter írása a reformációra rezonál?
– Bornemisza Péter egész életével, munkáival és tetteivel példát ad számunkra. A János jelenéseiről írt énekében így figyelmeztet:

A

Bornemisza Szophoklész Elektrájának magyarításában, akár a költészetében, akár a tanítói és nyomdászi tevékenységében hitújító, missziós élethivatását teljesíti. Minden idők értelmiségének és minden hívő léleknek erkölcsi mércét ad. Az igazság, az ítélet, a bosszú, a szeretet, a hit, a mértékletesség közt vívódnak a cselekmény sodrában a dráma szereplői. Szándékunk szerint az előadásban érzékletessé válnak mindezek.

3

„Szívében felbuzdul”

– A Térszínház repertoárjába hogyan illeszkedik Bornemisza műve?
– Ma, a véget nem érő háborúk korában, az egymást váltó írástudók árulásának közepette különösen szükség van arra, hogy – Albert Schweitzert idézve – felismerjük: „A keresztyén erkölcs nem lett a világban az emberiséget átformáló erővé. Nem hatolt be mélyen az emberi lelkekbe, hanem csak külső formaság maradt, amit szóban inkább elismerünk, mintsem tettekben gyakorolnánk. Az emberiség úgy áll előttünk, mintha számára Jézus szavai nem léteznének, mintha egyáltalán nem lenne erkölcsiség.” Bornemisza az Elektra elöljáró beszédében ezt mondja: „...az mostani keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek. [...] Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. [...] mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek...”
– Mi a Térszínház küldetése?
– A színház számunkra nem kikapcsolódás életünkből, hanem bekapcsolódás; nem illúziót keltő szórakoztatás, ami szétszór, hanem összetartó élmény. A világi és a szent értékek egységét teremtő közlés helye: szakrális tér. A kommunió és a kommunikáció összefüggése miatt út lélektől lélekig. Jákob létrája. Ezért elsődleges műsortervünkben a magyar nyelv művelése, az erkölcsi kérdéseket taglaló témák megválasztása, a keresztény-keresztyén értékek közvetítése. Játsszuk Szophoklész művét, az Antigonét, mert a testvéri szeretet, a testvéri mártíromság tragédiája, és ezért megelőzi a szeretet vallásának igéjét. Molière Tartuffe című komédiájában a polgári értékek üressége és bizonytalansága áll szemben a Máté evangéliumának hatodik részében olvasható imádsággal és az adakozásról szóló tanítással. Weöres Sándor A holdbeli csónakos című művében az élet tisztelete értékesebb emberi tulajdonság, mint a hatalom és a gazdagság, minden karácsonykor pedig Karácsonyi misztériumot tűzünk műsorra.
– Komoly témák, komoly művek. Fontosnak tartja, hogy megjelenjenek a hitbeli kérdések a rendezéseiben?
– A kálvinista Rómában, Debrecenben nevelkedtem, a Nagytemplomban konfirmáltam. Tanári, rendezői, írói munkámban meghatározó a gyermekkorom.
– Az ön számára mi a reformáció máig ható általános üzenete?
– Jézus szavait újra és újra meg kell érteni. Át kell élni szívvel és ésszel, és akkor ő megjelenik a tetteinkben.


Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kézdi Beáta
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2017. március 19-én.