!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

P1040009

Szórványmisszionárius

Karcos szavú végtelenített diskurzusok, káprázatos riposztok, szemtelen cselek, gólok a pályán, … és írásaiban. ÚJSÁGÍRÓ volt, csupa nagybetűvel. OKNYOMOZÓ ÚJSÁGÍRÓ!


Félegyházán jobbszélről a beívelt labdát, a hatoskör túlsó oldalán háttal a kapunak, ollózva vágta be a léc alá. Néhány hét múlva Egerben, ugyan úgy. Tudott valamit a fiú.


2014-ben Luca napján írja nékem villámpostájában: Istenem, ez egy gyönyörű vers. És odamásolja Petőfi: A négyökrös szekér című művét.
A Tiszaföldvári Hajnóczy színpad bemutatkozó estjén, első fellépésén, közel 50 éve mondta el, gimnazistaként.

Nem csak írt, de olvasott is. Nehéz volt őt megfogni. Kétlábon járó művelődéstörténet volt. A Mindentudás egyeteme és a sportlexikon jól összefért fejében a népdalokkal, a versekkel és a vicc katalógussal.


Közíró, helytörténész, szerkesztő, az erdélyi, a partiumi, a dél-bihari magyarság nagy barátja és szellemi mecénása, „SZÓRVÁNYMISSZIONÁRIUS”, a Tisza és a Fekete-Körös árvízi hajósa, a nemzet napszámosa, fáradhatatlan Isten-kereső ember volt.


Otthonaként szerette, mintegy hazajárt Tenkére. A tenkei református gyülekezet rendre visszavárta, akár Kisiratos népe, vagy Óbudán a Térszínház Társulata.


A Trianoni Szemlében megjelent Bartók tanulmánya nélkülözhetetlen mozzanattal gazdagítja a zeneköltő életútját. Évtizedeken át gyűjtötte nemzeti művelődésünk szorgos kutatójaként, a magyar irodalom szerelmeseként a Fekete-Körös völgy magyarságához kapcsolódó írásokat. Szép férfi hangja, hiteles magyar beszéde maradandó élménye volt mindazoknak, akik előadó művészetét megismerhették.


Rajta is ott volt, Ady szavával, a magyar Pimodán átka, hiszen:” aki egy kicsit zseni és magyar, az természetesen ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén ezt az átkot.” Vágner Szabó János, Jankó, János, Jani, Janó, Jancsi és még ki, hogyan szólította őt, hányszor, de hányszor elbukott vibráló érzékenységében, és úgy érezte nincs más menedéke, mégsem győzetett le: az élet ringjében újra és újra felállt, szívében megtalálta az életszerelem hitét és küzdött vitézül! Tudatában volt felelősségének, hogy Nagyapaként mit hagy unokáira, milyen világot ad át a felcseperedő, a felnövekvő nemzedékeknek!?


Jeles reformátorainkra emlékeztetve bibliás emberként járta az országot, és mindig volt rá lehetősége, hogy az Úr nevében másod, vagy harmad magával összeüljön imádkozni, mert ahogy villámpostáit gyakran befejezte: HA ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK. SOLI DEO GLÓRIA.

(2017. november 25.-én, Martfűn, Vágner Szabó János temetésén olvasta fel Bucz Hunor. )