!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Shakespeare: Szentivánéji álom
    Szentivánéji Fesztivál – Nagyszalonta, 2017. 
    Fővédnök: Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke
    Nagyszalonta Város és az Arany János Művelődési Egyesület felkérésére
    a budapesti Térszínház bemutatója
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

Bucz Hunor köszöntője 2016. január 22-én, a magyar kultúra napján, a Térszínház 45 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepen. Felolvasta: Szabó János.

Kedves Mindnyájan!

Köszöntöm a Magyar Művészeti Akadémia képviselőjét, Hausenblasz Dórát, Óbuda-Békásmegyer polgármesterét, Bús Balázst, a negyvenötödik évforduló alkalmából ünneplő közönséget és a Térszínház társulatát.

Negyvenöt év. Egy emberöltő. Mi minden történhet, mi minden sűrűsödik egy emberöltő alatt? Gondoljuk csak el: Hunyadi Mátyás halála után egy emberöltő sem telt el, s a magyar királyság összeomlott. Vagy a reformkorunk, amelyből máig meríthetünk erőt, hitet, kétszer is beleférne egy emberöltőbe.

A kiegyezés után alig több mint egy emberöltő telt el, és a történelmi Magyarország martaléka lett a nagyhatalmaknak.

 

Nagyszüleink életében két világháború is megmutatta a „béketeremtő” nagyhatalmak igazi arcát. S hogy a napjainkhoz legközelebbit említsem: a dicsőséges szovjet Vörös Hadsereg megszállása hazánkban sem tartott egy emberöltőig.

A Térszínház negyvenöt éve is sok életet, áldozatot és küzdelmet sűrít. Most, amikor kitüntető oklevelet kapnak azok, akik több mint tíz éve és jelenleg is nagy hűséggel és kitartóan a Térszínház alkotói, mindenképpen el kell mondanunk, hogy ők sem válhattak volna a színjáték mestereivé a társulatban már nem dolgozó játszótársak nélkül. Már a kezdet kezdetén, az alapításkor ott voltak a hajdani tiszaföldvári diákok és a már kész művész Balogh Tamás. A közösségi alkotás iránt érdeklődőknek volt kikhez csatlakozniuk. Természetesen nagy volt a lemorzsolódás is. Sokan életkörülményeik, sokan más irányú érdeklődésük miatt, de – mit tagadjuk – voltak olyanok is, akik úgy gondolták, kiválnak a Térszínházból, mert jobb és nemesebb célok vezérlik őket. Nem mentek el üres tarisznyával, és segítse őket az Isten.

És, tegyük hozzá, nemcsak az eltávozottak, de az újonnan jött játékostársak nélkül sem tudnánk ezeket a kitüntető okleveleket átadni azoknak, akik több mint tíz éve (s van köztük olyan is, aki harminc-negyven éve) alkotója közös munkánknak.

Sokan meg szokták tőlem kérdezni: mégis, hogy lehet ennyi hányattatás – rendőri zaklatás, „három T”, a betiltott előadások és az anyagi kiszolgáltatottság – közepette megmaradni? Bizton állíthatom, hogy nem csupán ősbemutatóink és bemutatóink sikere, szakmai elismertsége, hanem az egy emberöltő alatt többször megújuló közönségünknek és a kultúra néhány bátor irányítójának a segítsége is kellett.

Egy emberöltő! Persze hogy halottaink is vannak.

Nagy András, a „hosszútávfutó”, aki végül szerepek híján rendezőasszisztense lett a Csongor és Tündének; a tündérléptű Fejes Éva; az örök gyermek Jakab Laci; és Szabó Péter, sok felejthetetlen, nagy szerep alkotója.

Hiszem, hogy nemcsak most, ebben az ünnepi pillanatban, de amikor a reménytelen helyzettel, a megmaradásért küszködve élünk: ők is velünk vannak.

Mit is kívánjak hát? Egy újabb emberöltőt a magyar nyelvet és a magyar kultúrát szolgáló színházunknak.

Éjjá! Éjjá! Éjjá!