!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

 - Tiszaföldvár 2015.dec. 11-12-13.-


         Ötven éve, 1965 dec. 12-én egy Petőfi versekből összeállított színpadi produkcióval kezdte meg két évig tartó működését a Tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumban egy diákszínjátszó együttes, amely hamarosan országos hírű lett. Bérletes előadásokon játszottak a diákok - s néhány falubeli fiatal - 400-500 embernek. Szülők, iskolatársak, szomszédok, rokonok, barátok, ismerősök ültek a földvári művelődési ház (egykor: ipartestület) nézőterén, s vannak, akik máig emlegetik, hogy egyik-másik előadásra nem tudtak bejutni, mert már nem volt hely. Közösségteremtő és megtartó volt, amit létrehozott a kis együttes. Amelyet aztán 1967 őszén, két produkció okán - Rákosy Gergely: Óriástök c. szatirikus játék és A görgős eke c. dokumentum oratórium - a felsőbb vezetés egyszerűen betiltott, betiltatott, annak ellenére is, hogy a két előadás sajtója nagyon jó volt, nem szólva a közönségsikerről.

 

       Az együttest a debreceni egyetemen frissen végzett irodalom-történelem szakos tanár, Bucz Hunor alapította, vezette és rendezte, valami olyan elszántsággal és ihletettséggel, mint tette azt a parasztjaival Skespeare-t, Moliere-t játszó Justh Zsigmond a Békés megyei Pusztaszentetornyán a XIX. sz. végén. Bucz Hunor néhány évvel később, Tiszaföldvárról Budapestre száműzve - több egykori földvári tanítványát is bevonva - folytatta a munkát, létrehozva a Térszínházat, amely ma is működik, a legrégebbi folyamatosan működő alternatív színházként hazánkban. Az elmúlt évtizedekben a Térszínház műhelyében külföldi és magyar, klasszikus és kortárs művek bemutatói voltak - a nézőszám összesítve százezres nagyságrendű. Miközben a társulat léte mindig borotvaélen táncolt, pályázatok kuratóriumainak kegyeitől függően, sőt politikai sandaságok miatt.​


​     És 2015. december 11-12-13-án  fél évszázados jubileuma volt a diáktársulatnak, ami tulajdonképpen Bucz Hunor rendes-rendszeres rendezői pályafutásának is évfordulója.

​ Tiszaföldvár önkormányzata és művelődési-oktatási intézményei valamint a Térszínház összefogásával olyan három napos együttlétet sikerült tető alá hozni, ami megérdemel némi részletezést, s főleg azért, mert remélhetőleg lesz, lehet folytatása. A pontos évfordulót - december 12. - megelőző napon Bucz Hunor a hangzó versről, a vers és olvasója kapcsolatáról tartott a Hajnóczy Gimnáziumban rendhagyó irodalomórát, amelyen nemcsak a mostani diákok és tanáraik voltak ott, hanem régi tanítványok és tanártársak, sőt olyanok is, akik "csupán" érdeklődtek. E nap délutánján a Tiszazugi Földrajzi Múzeum időszaki kiállítás terme adott otthont Bucz Hunor két verseskötete bemutatójának: a Pattogzik a szó zománca és a Szélcsatornában c. kötetekből a gimnázium mai tanulói mondtak (és énekeltek) részleteket - Gondon Terézia tanárnő és Marczin Attila tanár úr rendezésében illetve közreműködésével. (Utóbbi kitűnő citerajátékos.) Mindent összevetve: az évfordulós sorozat első napja jóleső érdeklődéssel, remek beszélgetésekkel vált teljessé. E nap épp egybeesett a gimnázium szalagavatójával, de ez sem volt akadálya annak, hogy a két szabadiskolai alkalom tényleg szabad és tényleg iskola legyen, hiszen jóízű és tartalmas eszmecsere bontakozhatott ki - éppenséggel a versek apropóján. Igazolásául annak, hogy - életkortól függetlenül - a költészet - és bármily művészet - közösség híjával legfeljebb szép festés lehet egy üres ház falán, s kivált érvényes ez a szépirodalomra.

     És december 12 - a tulajdonképpeni évforduló napja. Hivatalos ünnepség a művelődési házban, s utána a Térszínház előadása gyerekeknek (és szüleiknek, nagyszüleiknek...): Pinkó és a szegény ember címmel, egy bukovinai székely népmese-játék. Az ünnepség keretében Hegedűs István Tiszaföldvár polgármestere bronz-plakettet és oklevelet adott át Bucz Hunornak, ötven éve tartó rendezői-színigazgatói munkássága és egykor Tiszaföldváron kifejtett kiemelkedő rendezői és közösség építő munkája elismeréseképpen. Boldog István, országgyűlési képviselő (Fidesz) méltatta Bucz Hunor és az általa vezetett társulat népet, nemzetet, hazát megtartani akaró munkásságát, hozzátéve, hogy a színház és a perifériára szorított térség kapcsolata nem érhet vége az ünnepi eseménnyel. Ő egy szép, a nemzeti címert ábrázoló tállal (Gonda István, a Népművészet Mestere alkotása) ajándékozta meg Bucz Hunort.

     És telt ház előtt, jó kedvvel, nagy nevetésekkel okult a közönség Pinkónak, az ördög fiának jobbra fordulásán. Tiszaföldvár mindegyik oktatási intézményéből voltak gyerekek és tanítóik, voltak, akik a kezdés (d.e.11 óra) előtt másfél órával már ott voltak, mert féltek, hogy nem lesz helyük. Volt. E nap délutánján volt lehetőség a régi tanítványoknak, diákszínpadosoknak is összejönni, beszélgetni, énekelni és - tervezni.

     Az ünnepi alkalmak sora másnap, vasárnap zárult. A belterületi római katolikus templomban a társulat a délelőtti istentisztelet után Karácsonyi misztériumát mutatta be, ami immár évtizedek óta a színház repertoárján van. Szokás szerint: közös éneklés zárta az előadást, legvégül a fohász, a Boldogasszony anyánk.... Délután a múzeum előadójában Hervay Gizella Levél a föld alól c. verskoncerje hangzott el, a Térszínház két művésze, Szamosvári Gyöngyvér és Papp Annamária dermesztő és katartikus előadásában - szintén telt ház előtt.

    Nagyszerű és tanulságokban bővelkedő három nap volt. Összesen mintegy nyolcszáz embert vonzott, mozgósított. És mindez nem holmi pályázati erőfeszítések eredménye volt, hanem a tiszaföldvári intézmények és a Térszínház okos és csakis jóra tekintő együttműködésének gyümölcse. A városi önkormányzat, a művelődési ház, a földrajzi múzeum, a gimnázium, a római katolikus egyház, az általános iskolák szervezői ügyszerető igyekezettel vették ki a részüket mindenből, ami fontos egy ilyen alkalomhoz. Tiszaföldvár is és a Térszínház mai társulata is készen áll a folytatásra. Újabb ötven évek állnak előttünk...

                                                                                           Vágner Szabó János     ​