!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

euvölegény1

.

 

 

Repertoáron volt: (felöltés alatt)

Az ősbemutató cselekménye a közeljövőben játszódik, 2010-ben. Ekkor lesz ugyanis 100 éves évfordulója 1910-nek, de arra már senki sem emlékszik, kivéve néhány matuzsálemkorú filmrendezőt, tévériportert, táncdalénekest és forradalmárt.

 

{tab=Színlap}

Az ősbemutató cselekménye a közeljövőben játszódik, 2010-ben. Ekkor lesz ugyanis 100 éves évfordulója 1910-nek, de arra már senki sem emlékszik, kivéve néhány matuzsálemkorú filmrendezőt, tévériportert, táncdalénekest és forradalmárt.

Szereplők: Szemosvári Gyöngyvér, Kovács J. István, Kaszás Villő, Csiba Gergely,  Balogh László, , Urbán Gergő,  et cetera...
Szcenika: Kovács J. István, Oláh Katalin, Oláh Mátyás László
Zene: Dénes Roland
Jelmez: Zanotta Veronika
Rendező: Bucz Hunor

Mottó: "Since death has more of nature,
Than of any lives.
We’ve become immortal - poor Lazarus !
At the gate of immortal life ."
(James Nothinger*)

"A halál minden életnél életszerűbb.
Ágy lettünk halhatatlanokká
Az örök élet kapujában:
Oh, szegény Lázárok!"
(Ford.: Lukácsi Huba**

{tab=Ismertető}

Az ősbemutató cselekménye a közeljövőben játszódik, 2010-ben. Ekkor lesz ugyanis 100 éves évfordulója 1910-nek, de arra már senki sem emlékszik, kivéve néhány matuzsálemkorú filmrendezőt, tévériportert, táncdalénekest és forradalmárt. 2010 ráadásul arról is nevezetes lesz, hogy 1000 éve leend majd akkor 1010-nek, ami köztudottan repetitív szám. Mint például 1919. Vagy 4848. De hol van az még! Addig is a mindennapjaink háztartásában feszülő konfliktusok Oláh darabjában történelmi vízióvá transzponálódnak, és a darabvégi gázrobbanáshoz képest az a bizonyos ősrobbanás smafu. A drámában a lírai elvontság és a dokumentatív tárgyszerűség keresztjén vergődő szereplők átélik a történelem kilátástalanságát. Nem véletlen, hogy a Gallup Intézet által megkérdezettek közül senki sem válaszolt határozott igennel vagy nemmel arra a kérdésre, hogy szeretne-e cserélni a dinókkal. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az író eredetileg 2020-ra tette Az európai vőlegény cselekményét, de a Térszínház társulatával való szoros műhelymunkája során 10, azaz tíz évvel előbbre hozta azt, megértve a rendező koncepcióját, miszerint 2020-ban már nem biztos, hogy lesz Európa, és ezért a mű címe merő fantazmagóriaként elvesztené életszerűségét. Innen a mottó létjoga, és egy évszázad távolában kezet nyújthat egymásnak, át a tengeren, az újvilági James Nothinger és az óvilági Oláh János. A Térszínházban estéről estére elcsattan hát egy tenyér, ami a művészet 6-almát mutatja.

*James Nothinger 1886-ban született a Kentucky állambeli Louisville-ben, és ugyanott halt meg 24 évesen, mielőtt megjelent volna első verseskötete, a Kereszteződések. A beatnemzedék fedezte fel igazán, és lett népszerű világszerte. 

**Lukácsi Huba Egerben született 1940-ben. A Latinovits Zoltán Diákszínpad alapítója és vezetője. Kiemelkedő rendezései: Shakespeare: Romeo és Júlia, Corneille: Cid, Tamási Áron: Énekes madár. Jelentős fordításai: Chesterton: Igazságot!, Kazantzakisz: Isten szegénykéje, T. S. Eliot: A kultúra meghatározása.

***Oláh János 1942-ben született a Somogy megyei Nagyberkiben. Verseivel az Elérhetetlen föld című antológiában mutatkozott be 1969-ben. Azóta négy verseskötete jelent meg: Fordulópont (1971), Jel (1981), Nagyítófény, válogatott versek (1991), Por éshamu (2002). Elbeszélések: Az örvényes partján (1988), Vérszerződés (2001). Regények: Közel (1977), Visszatérés (1979), Az őrült (1983). Kenyérpusztítók című színművét az Egyetemi Színpadon mutatták be 1970-ben. Jelenleg a Magyar Napló című irodalmi lap főszerkesztője.

{tab=Fotók}

euvölegény1

 

euvölegény2

 

euvölegény3

 

euvölegény4

{tab=Videó}

{source}
<iframe width="300" height="auto" src="http://www.youtube.com/embed/FItuxz99myE" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
{/source}

{tab=Sajtó}

2010-ben minálunk

Térszínház

2004. januárjában jelent meg a Kortársban Oláh Jánostól egy csokor vers. Az Európa udvarlása így kezdődik:

"Szegény legény gazdag ringyót
Mért szeretlek téged,
Mért, ha egyszer kegyeidet
Pénzért, rongyért méred?

Vérlázító léha táncod
Epekedve lestem,
Más tépte le szoknyakorcod,
Én csókkal hímeztem..."

Az eltelt másfél év nemigen adott okot a bennünk bujkáló euroszkepszis lanyhulására. Oláh János, a költő sem engedte magában kihűlni a csalódás dühét. Ebben a csalódásban azonban nem a nagyvilágban való csalatkozás
a lényeg- hisz tudtuk azt! -, hanem az a héthatárra szóló reménytelenség, mely akkor keletkezik a szemlélőben, mikor erőt véve magán körbenéz, és lajstromozni kezdi szánni való és röhögséges gondjainkat. Világpremierként hirdetik a produkciót, s rémjáték a műfaji meghatározása.
Bucz Hunor és társulata mindig is megérezte, mi az a napi politikai téma, ami fölött összehajolva szomorú hümmögetésekkel és titkos csettintésekkel jelezhetjük, hogy tudjuk, amit tudunk. Az ő különös családi színházában legalább egy-két órára közösséggé tud alakulni a közönség, még akkor is, ha tagjai esetleg más-más nézetek lobogói masíroznának odakinn az utcán. Mert amiről ők beszélnek, az mindig fájón aktuális. Akkor is, ha netalántán egy rég elfeledett Vörösmarty-opusz politikai ármányszövedékét mutatják be, s akkor is, ha újságírói művet tesznek hősi munkával színpadképessé.
A darab címe a magyar folklórban kicsit is honos fül számára fenyegető: a vőlegény, ha a szóban forgó szereplő ezzel s szóval jelöltetik, minálunk általában a másvilág küldötte, varázsos démon. afféle Halálvőlegény. Ő ebben a történetben meg sem jelenik, a rá való hiába való várakozás (hommage á Beckett) tölti ki az időt. Lehelete a nem működő gázbojler csövein keresztül éri el a darabbeli családot, hogy szétrepüljön az egész buheraország, s története fenyegető példa legyen boldogabb népek fiai számára. De ez így elmesélve balladisztikusabb és drámaibb, mint színielőadás formájában. Nem ez a vonal van megírva, a vőlegény még mint akarattal rendelkező árnyék sem befolyásolja a történetet.
Fekete falak, középen asztal, hátul ajtó, jobb falon ablak. Panellakás. Balra a héjafosztott vízmelegítő készülék bélrendszere, amelyet a munkásnak álcázott, jelentős bölcseleti készültségű apa (Kovács István ) szerelget érzéki gyönyörűséggel. Mellette az inaskodó fiú (Csiba Gergely), s a varrógép hangjára az asztalszélen varrást mímelő nagylány (Kaszás Villő). Az eladdig Tabi László-i játékmód után ez az első komoly figyelmeztetés, a második, hogy a zúgó porszívónak csak csöve és feje van.
A bejárati csengővel való kis játék (hommage á Ionesco) után hazajön az anya (Szamosvári Gyöngyvér), s bejelenti a Vőlegény (egy bizonytalan kilétű, de Eu-konform fickó) azonnali érkezését. A vendég már csönget is, de ők csak szépítik magukat, s a szobát, a csöngő szól, aztán nem szól. Elmegy a vőlegény. Míg a nagylány angolórán van, a mama az ablakon keresztül szóváltásba keveredik a lány volt fiújával s annak brutális barátaival. Az apa lemegy, ott agyba-főbe verik. Több deci vér folyik. Jönnek a mentők. Ekkor válik igazán hátborzongatóvá a játék. Az apát elviszik, később visszahozzák. 
Több írói jegyzetfüzet anyaga van bedolgozva az egyfelvonásos szerkezettel bíró, rendezőileg tágasra lassított játékba. A Schopenhauer- és Milarepa- idézetek (apa) egyfajta közhelyes panelmagyarba (anya, fiú, nagylány) ágyazódnak, s keverednek a rádiókabarék poénjaival(a Savó utca kettőben laknak). A mentősök, Balázsi István és Nagy Zsolt horrorbohócai a városi folklór szövegeivel nevettetik a közönséget. "Lefejellek, mint vasorrú bába a mágnesasztalt!"
Könnyű eltévedni a játék mondatonként más stílusba váltó, akaratos ugrásait követve. Az abszurd történtet éneklő álombeszéd stilizálja tovább az anya esetében. A természetes jelenlétű nagylánytól lakkor ijedünk meg, a mikor beletenyerel az apai vérbe, de a túlcsorgatott víz nehézkes poén a játékban. A rendező az apa figuráját a kortárs komédiák világában tartja, a mentősöket clownokként kezeli, a játékot táblákkal magyarázó néma Őrangyalt (Balogh László) pedig a misztériumjátékokból kölcsönzi. A szimultán írói és rendezői stilizáció ritmusproblémákkal jár és zavarba ejtő. De a nézői zavart író és rendező olyan nyugalommal szemléli, mint fényszívű őrangyaluk(jelmez: Zanotta Veronika) a Pityi család vesztébe rohanását.
Gabnai Katalin
zsöllye.hu
2005. 05. 27.

 

{tab=Vendégkönyv}

{fcomment}