A rendező naplójából
Nem adnám egy vak lóért, ha ezek a képek megelevenednének, és egyszer csak ott lehetnék Pesterzsébeten a Kossuth Lajos gimnázium tornatermében a Térszínház Karnyóné előadásán.
A darab rendezőjeként jó néhány előadásban átélhettem Csokonai népszínházának életerejét. Akár a friss levegőt, a népszínházat sem lehet megunni, mert a nép az élő és éltető minőség, nem káposztafejek, bólogató bábok tömege. A nép mindig más, mert jelenléte időszerű, és mint a színház legfőbb alkotója új és új darabot játszik, nem mumifikálja, de feltámasztja és élteti Vitéz Mihályt a színészeivel és a társaival együtt. Ebben a színházban a közönség társalkotó. Tudta ezt a meghívásunkat nagy buzgalommal intéző tanárnő is, Takaró Mihályné, azonnal a prológust adó Samukával kivágott egy rögtönzést, és a gáláns bemutatás egyben a közönség kegyeinek megnyerését is szolgálta. A tornaterem varázsütésre népszínházzá változott és bizony a hajdani bemutatót Csurgón, a közel 220 évvel ezelőttit, Vitéz Mihály vezényletével, bizony azt is felidézte.
Miben? Hiszen minden részletében az akkori és a mostani erősen különbözik. Akkor a játéktér a rozoga iskola előtt, most a tornateremben. Az akkori közönség a csurgói reformátusok elöljárói, a tanulók szülei, szegény földmívesek, az uradalom cselédjei, negyedtelkes jobbágyok és néhány polgárosodó paraszt, hétszilvafás kisnemesek, néhányan a vármegyei küldöttek közül, mert jelen volt egész udvartartásával a nagyúr Festetics gróf is. Most a gimnázium diákközössége és tanári kara, igazgatójukkal az élen. Akkor a színjátszók kis-és nagydiákok, a döngölt földű kollégium lakói. Volt köztük 8-9 éves is, de a legidősebb se több 15 évesnél. Mind fiú. Karnyóné még hagyján, de Rozália is! A Térszínház szereplői ezzel szemben képzett színészek, szakmájukban és életükben sokat tapasztalt meglett emberek.
Na és a dráma szövege! Az is különbözik, mintegy 40 %-ban. Csokonai a kor konyhalatin-
ságát, mi a konyhaangolságunkat, Csokonai a bécsi kontra pesti divatot, mi a techno- kontra biomániát, Csokonai a rác boltos segéddel töreti a magyar nyelvet, mi az ukránnal. Csokonai az aktuálpolitika hablatyát böfögteti vissza, mi a napi ideológiai turmixot, Csokonai a 18. századi tündéries játékot parodizálja, mi a kávéházakból irányított nemzeti vágtát és feltámadást. Csokonai Karnyónéja Nagykanizsán vállalkozó, a miénk a Dob utcában… Tovább is van, mondjam még?
Csokonai Vitéz Mihály játszi könnyedséggel rögtönzött művével kiengesztelni akarja a grófot, mert az aszályos év miatt éhség fenyegeti a csurgói diákokat és az együtt kacagás a szegényekkel az együttérzést és avval együtt az adakozó kedvet is felkelti a sértődékeny grófban. Ezt szolgálja a népszínház, és ez nem népszórakoztatás, mint manapság azt gondolják. Egy gettósodott, egy kasztosodott társadalomban nem a létminimum alatt és fölött, hanem fizetési kategóriák és privilégiumok szerint oszlik-foszlik szét a kultúra. Az irigység egyneműsödik, az együttérzés pedig kivész. Ma ezért ritka alkalom a népszínházi élmény.
Nem adtam volna egy vak lóért, ha egyszer csak ott lehetek az előadáson, ha más nem, hát felkapaszkodom a bordásfalra és úgy leszek tanúja a szellem megidézésének, bizony nem tévedek, Pesterzsébeten ott termett Vitéz Mihály, bazsalygott és néha-néha a bajszát pödörgette elégedetten, mert a tanárok és diákok élő közössége, a Térszínház színészeinek virtuozitása és féktelen jókedve feltámasztotta a magyar színházat.
Budapest, 2010. április 15. Bucz Hunor
Tisztelt Igazgató Asszonyok és Igazgató Urak!
Tisztelt Tanárnők és Tanár Urak! Kedves Jó Kollegák!
Kívánom, hogy levelem jó kedvben és jó egészségben olvassák. Bucz Hunor vagyok, és az Óbudán működő Térszínház igazgató-rendezőjeként és a színházi műhelyünk alapítójaként írok Önöknek. Magyar-történelem szakos középiskolai tanárként mindig is igyekeztem megtalálni a színházban rejlő nevelési lehetőségeket és eszközöket. Ebben áldozatos társak lettek színházi műhelyünk tagjai, akik sokoldalúan képzett emberek, zömük a pedagógusi végzettség mellett szerezte meg a művész diplomát.
Színházunk ebben az évben lesz negyven esztendős, és immár huszonharmadik éve Óbudán, a Zichy-kastélyban működünk. Pályázati színházként, pályázatról pályázatra araszolva létezünk, állami támogatás nélkül. Reklámra, propagandára nem futja, ezért szeretném így, ebben a levélben felkelteni munkánk iránt az Önök kedves érdeklődését.
Műsoron lévő darabjaink mindegyike kapcsolódik vagy a középiskolai, vagy az általános iskolai tananyaghoz, és nem csupán az irodalomhoz, hanem a történelem és az osztályfőnöki témák valamelyikéhez is, különösen azért, mert színházunk sajátossága a közönséggel való párbeszéd lehetőségének megteremtése vagy az előadás utáni teázáskor, vagy a cselekvő elemzések és rendhagyó órák, esetleg a beavató színházi alkalmak során. Tapasztaljuk nap mint nap a közös élmény elemi erejét, és ez megerősítheti az osztályközösségeket és a tanuló-csoportokat is.
Tisztelt Igazgató Asszonyok és Igazgató Urak! Kérem Önöket, hogy segítsék elő a színházunk és az iskolájuk pedagógusaival és tanulóival megteremthető élő kapcsolatot! Mellékelten küldöm a műsoron lévő darabjainkat, rövid ismertetéssel valamint a januári és februári műsorunkat. Működésünkről bővebb tájékoztatást ad honlapunk: www.terszinhaz.hu
Bocsánat, hogy ezernyi tennivalójukat szaporítom, de a közművelődést sújtó intézkedések beláthatatlan következményekkel járnak, ha a meglévő értékeink nem erősítik egymást, ha a közös célokért dolgozó intézmények nem találnak egymásra!
Óbuda, 2009. január 15-én
Bucz Hunor
a Térszínház igazgató-rendezője
Kedves Tanárnők és Tanár Urak!
Tisztelettel köszöntöm önöket 2008-ban, és szeretettel hívom színházunkba Óbudára, a Térszínházba.
Csöpp kamaraszínházunkban egyazon térben, közvetlenül testközelben jelenítik meg színészeink a dráma cselekményét, és arra törekszünk, hogy előadásunk a teljes emberhez szóljon, ne csak a fejhez, a szívhez is, még a rejtett én is felismerje benne önmagát. Eszerint alakítottuk műsortervünket is, amelyben a klasszikus értékek és a korszerűség, az örök emberi konfliktusok és a napi küszködés, a szakrális és a profán ötvöződik.
A 2008. évi műsortervünkben különös hangsúlyt fektetünk a magyar kultúra napjára: január 22-én Mrozek Vatzlav című abszurdját játsszuk, bevezetőt mond Szőcs Géza, költő.
Farsangban újra láthatják Csokonai diákoknak írt komédiáját, a Karnyónét, változatlanul műsoron tartjuk Szophoklész két tragédiáját, az Antigonét Mészöly Dezső fordításában, és az Oedipus királyt Babitséban. Becket Godot-ra várva című, immáron klasszikus abszurdját is játsszuk.
De most elsősorban Moliére Tartuffe című komédiájára hívom fel a figyelmet, hiszen a darab az idei emelt szintű irodalom érettségi egyik tétele. Előadásunkban, eltérve a színházi hagyománytól, nem igyekszünk a kor rizsporos levegőjét, bútorzatát és öltözetét kiállítani, de célul tűztük ki, hogy bemutassuk a cselekmény teremtette vákuumot, azt, hogy a megoldást a Rendőrhadnagy képében Moliére deus ex machinaként biggyeszti komédiája végére, hiszen a cselekményen belül megoldást nem talál.
A megoldás bennünk, nézőkben kell, hogy megszülessen.
Az előadás utáni beszélgetésen rendre fölhívjuk a figyelmet azokra a mozzanatokra (páros alexandrinusok, egyensúlyt teremtő párhuzamos jelenetek és figurák, keretjáték, távolságtartás a figuráktól, stb.), amelyek a klasszicizmus jegyei, de a ma már szinte reprodukálhatatlan többszörös tükrözés (előadás és nézők, Moliére és XIV. Lajos, valamint Orgon és „társulata" stb.) eredménye. Arra is kitérünk, hogy az irodalmi elemzés és a színházi gyakorlatból kiinduló dramaturgiai elemzés mennyiben azonos és mennyiben szükségszerűen különböző.
Egyszóval jó beszélgetések kerekednek így, a jelenlevők kölcsönös tanulságára.
A Tartuffe-öt január 24-én, 25-én, február 18-án és 19-én játsszuk, Kérjük, hívják föl az emelt szinten érettségizők figyelmét előadásunkra. Jelezzék előre jegyigényüket, hogy márciusban és áprilisban kellő számú előadást tudjunk tartani. Ne maradjon le senki, aki szeretné Moliére komédiáját a Térszínházban megnézni!
Közönségszervezés, jegyrendelés:
Térszínház 1033 Budapest, Fő tér 1. Telefon/fax: 388-4310
e-mail: terszinhaz@mail.datanet.hu
Zanotta Veronika, telefon: 226-2918, mobil: 06-30-327-8791
Budapest, 2008-01-14.
Tisztelettel:
Bucz Hunor
aTérszínház igazgató rendezője
Tisztelt Tanárnők, Kedves Tanár Urak!
A Térszínház egész társulata nevében kívánom, hogy levelem jó egészségben találja Önöket. Miként Önök, mi is hivatásunknak tekintjük szolgálni azokat a humán értékeket, amelyekről a hatalom manapság csak beszél és beszél, de az ellenkezőjét cselekszi. Hát be kell látni, a zászló nem nekünk áll. Ezért aztán örömmel tudatom, hogy még vagyunk, talán a 2007-2008-as évadot csonkítatlan repertoárral végigküzdhetjük, számítva az Önök érdeklődésére és szíves segítségükre.
Műsoron tartott darabjaink közt Szophoklész két tragédiája, az Antigoné és az Oedipusz király közvetlenül kapcsolódik az Önök munkájához, és Bornemisza Magyar Elektrájához is, amelyet tavaly ősszel mutattunk be. Még szerencsénk is van, mert az idén az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen magyar irodalomból az egyik javaslat éppen az Elektra-téma a drámairodalomban (Szophoklész, Bornemisza Péter, Sartre és O’Neil).
Továbbra is játsszuk Csokonai Karnyónéját, Moliere Tartuffe-jét és Beckett Godot-ját. Műsoron van Balázsi István József Attila estje.
Őszi bemutatónk a világszínház egyik legkedveltebb szerzőjének és újítójának, Mrozeknek, Vatzlav című tragi-groteszkje lesz. A darab mozaikos, abszurd, cselekményében fekete humorban is bővelkedve tárja elénk szép új világunkat.
Kis színházunk van, a drámai cselekmény testközelben, s hitem szerint, szív-közelben is megjelenik. Az előadások után tea mellett mód nyílik beszélgetésre az alkotók részvételével a látottakról és olvasottakról. Külön kérésre, egyeztetés szerint cselekvő elemzésre is sor kerülhet, és/vagy rendkívüli előadás megtartására.
Tudom, hogy a tanári pálya, a tanári hivatás megszámlálhatatlan feladatot ró Önökre, tudom, hogy egyre kíméletlenebb az a világ, amelyben ezt teljesíteniük kell, mégis hívom Önöket előadásainkra, s kérem Önöket, látogassanak el hozzánk.
Budapest, 2007. október. 09.
Tisztelettel és üdvözlettel:
Bucz Hunor
a Térszínház igazgató-rendezője
Kedves Tanárnők és Tanár Urak!
Tisztelettel ajánlom szíves figyelmükbe a Térszínház ősbemutatóját, Hegedős László Rongylabda című drámáját. Az író arra vállalkozik, hogy egy család zaklatott életének epizódjaiban mutassa be az 1956-os felkelés és forradalom, majd az azt követő bolsevik-pufajkás megtorlás következményeit. Sem a téma, sem az író nem tűri a kommerszet, a „piaci törvények" szabályait. Hegedős a dramaturgia minden hagyományos megoldását és a formabontás minden tetszetős extravaganciáját feledtetve öntörvényű művet alkot. A rapszodikusan villódzó cselekmény szilánkjai az álom szürreális képzettársításaiban illeszkednek egymáshoz, és a tudat tört fénye se a történelmi távlat, se a jövőbe látás hamis képzetét nem adja. Ugyanakkor az író szilárd erkölcsiséggel a történelmet elszenvedőkkel együtt éli át Estván és családja hétköznapjainak nyomorúságát és reményeit. Keserű humorral és bölcs rezignációval formálja alakjait és szemléli önmagát, hogy megfékezhesse lírai szenvedélyét és plebejus indulatát.
Hozzám írt levelében így ír:
Kérlek, ne botránkozz a darabomon! A dicsőséges, a félelmetes, a nevetséges és a megrendítően áhítatos egyszerre kapnak hangot benne. Tudom, hogy ez téboly, de nem kevésbé, mint nemzeti történelmünk elmúlt hatvan éve Rákosival, ötvenhattal, Kádárral és rendszermódosítással együtt. Nemcsak Verácska őrült bele, nemcsak Estván családja rokkant meg, de ezren és ezren. Mit hozhatnék fel még szokatlan dramaturgiám „mentségére"? Az álmait írta meg egy börtönjárt ötvenhatos úgy, ahogy éjszakánként emlékei bugyraiból kiszabadultak. És hidd el nekem, ezek az álmok igazabbak, mint a mai éber álmodozás, hazudozás. Hiszen így vagy úgy mindezt átéltem nem kevés álmatlan nappalon és éjszakán.
Hiszem, hogy Hegedős László sorai nemcsak bennünket szólítottak meg, hanem Kedves Tanárnők és Tanár Urak, Önöket is!
Most folynak a próbák. A téma, valamint a „dramaturgia" minden nehézsége ellenére, a műhelymunkával járó kínok dacára, nap, mint nap az a remény ad erőt mindannyiunknak, hogy az előadásunk hűséges tolmácsolója lesz az író szavainak.
Budapest, 2005-10-09
Tisztelettel:
Bucz Hunor
a Térszínház igazgató-rendezője
Tisztelt Tanárnők és Tanár Urak! Kedves Mindnyájan!
Kívánom, hogy levelem jó egészségben találja Önöket. Tudatom, hogy céljaink megtartottak Bennünket, és elkezdtük az új évadot. A Térszínház nevében változatlanul nagy tisztelettel hívom Önöket és tanítványaikat előadásainkra és a színházat követő beszélgetésekre. Ezúton is felhívom szíves figyelmüket, hogy a Gobbi Páholy jegyei nálunk is beválthatóak.
Műsoron tartott darabjaink, és betervezett bemutatóink mindegyike kapcsolódik az Önök munkájához. A kötelező és ajánlott irodalom alkotó befogadásához adunk élményt, és darabjaink közt a kisiskolásoktól az érettségizőkig mindegyik korosztály megtaláhatja a Neki tetszőt. A Mirkó király, A holdbeli csónakos vagy a Karácsonyi Misztérium a legkisebbek számára is beavatás. A Godot-ra várva vagy az Ödipusz király természetesen a fölsőbb gimnazisták számára jelenthet felismerést. A mellékelt műsorlapjaink részletes tájékoztatást adnak darabjainkról, a betervezettekről és azokról is, amelyeket külön egyeztetés alapján műsorra tűzhetünk. Színházi munkánkkal azt a nevelést igyekszünk szolgálni, ami a humán értékek védelmét és megőrzését tartja legfontosabb feladatának. Ehhez hívtuk segítségül szerzőinket, a régvoltakat és a kortársainkat, és ehhez hívjuk segítségül Önöket.
Kis színházunkban a drámai cselekmény testközelben, és hitem szerint, szívközölben is jelenvalóvá lesz.
Tudom, hogy a tanári pálya, a tanári hívatás megszámlálhatatlan feladatot ró Önökre, s olyan, mint a jó edzésterv, ami egy keleti bölcs szerint, csak akkor jó, ha teljesíthetetlen.
Mégis hívom Önöket előadásainkra, és kérem Önöket, látogassanak el hozzánk.
Budapest, 2005-09-18
Tisztelettel:
Bucz Hunor
a Térszínház igazgató-rendezője
Ps.: Színházunk működéséről az Interneten www.terszínhaz.hu honlapon is tájékozódhatnak.
