!!! Támogassa a Térszínházat adója 1%-ával !!!
A kedvezményezett neve: TÉRSZÍNHÁZ EGYESÜLET
A kedvezményezett adószáma: 19637396-2-42
részletek
  • Shakespeare: Szentivánéji álom
    Szentivánéji Fesztivál – Nagyszalonta, 2017. 
    Fővédnök: Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke
    Nagyszalonta Város és az Arany János Művelődési Egyesület felkérésére
    a budapesti Térszínház bemutatója
  • Bornemisza Péter: Magyar Elektra

    „Bornemisza Péter az ő víg kedvében…” A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció kezdetének ötszázadik évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát.

  • Weöres Sándor: A holdbeli csónakos

    Vitéz László a kiszolgált katona és felesége, Markotányos Rózsi történelmünk viharait idézve a mítikus őshazába vezetik a nézőt, hogy az ifjúság nagy kalandjáról, a szerelmesek bujdosásáról, hányattatásáról és egymásra találásáról meséljenek.

  • Moliére: Tartuffe

    Az érzések kuszasága és a szeretetnek álcázott önzés a társas színlelés förtelmes színterévé teszi Orgon otthonát. Ezt használja ki Tartuffe, az álszent. A szétzüllött család esélyteken a profi szélhámossal szemben.

  • Szophoklész: Antigoné

    Szophoklész: Antigoné (Tragédia) - "Kreón: Holtan se méltó szeretetre gyűlölőnk. Antigoné: Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet. Kreón: Vezéreljen az Alvilágba: ott szeress!"

ARANY JÁNOS SHAKESPEARE-FORDÍTÁSÁT

A CSONKATORONY KERTJÉBEN ADTA ELŐ A TÉRSZÍNHÁZ

B. Orbán Emese

Az Arany-évben Nagyszalonta város és az Arany János Művelődési Egyesület felkérésére a budapesti Térszínház művészeivel Bucz Hunor igazgató-rendező színre vitte Arany János fordításában William Shakespeare Szentiván­éji álom című darabját. A Csonkatorony kertjében már a nyilvános főpróba is telt ház előtt zajlott, a csütörtöki és pénteki érdeklődés nyomán bizton állíthatom, a mai gálaest sikere is garantált.

Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de szerintem sorsszerű, hogy noha már Vörösmarty Mihály is tervezte (ám hozzá sem fogott, mint Petőfinek Aranyhoz írt 1848. február 10-i leveléből ismert), végül mégis Arany János fordította le a Szentivánéji álmot. Shakespeare legjátszottabb színdarabja 1595-ben íródott, bemutatója 1611. november 1-jén volt, magyar nyelven először éppen Arany születésének évében, 1817-ben említi Buczy Emil a Magyar Museum folyóiratban megjelent cikkében.
A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben jegyzéket állított össze a lefordítandó Shakespeare-művekről, ezek között a Midsummer Night’s Dream nem szerepelt. (Vörösmarty a darabot Dramaturgiai töredékek című tanulmányában Nyárközép éj álma néven említi.)
Arany János, aki akkoriban még nem tudott angolul (beszélni később sem tanult meg), Wieland német fordításain keresztül, egyik professzora tanácsára kezdett Shakespeare-rel foglalkozni. A Kisfaludy Társaság 1863. november 26-i jegyzőkönyvéből tudjuk meg, Arany tájékoztatta őket, hogy a fordítással elkészült.
Dánielisz Endre nagyszalontai Arany-kutató elmondása szerint az első két részt Arany már korábban, az 1830-as évek vége felé (németből) lefordította, és az egyik osztályteremben amatőr színjátszókkal (köztük volt későbbi felesége, Ercsey Julianna is) előadatta. A fáma szerint mérsékelt sikerrel.
Végül az angol eredetiből lefordított teljes darab (a kéziratot a nagyszalontai múzeumban őrzik) ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt 1864. április 23-án.
Csányi János színész-rendező 1993–94-ben kivételes alkalmi társulatával (Kulka János, Fekete Ernő, Gazdag Tibor, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szabó Győző, Szikszai Rémusz, Udvaros Dorottya és mások) létrehozta a Szentivánéji álom című produkciót, amelyhez műfordítást és díszletterveket készített, újraírta a Mesterember-jeleneteket, rendezte és menedzselte az előadást. A produkció kiemelkedő szakmai és közönségsikert aratott, számos díjat nyert, és több külföldi meghívást kapott. Egy mérvadó szakmai lap az 1990-es évek legjelentősebb színházi előadásának nevezte.

 

1995-ben Nádasdy Ádám veselkedett neki az újrafordításnak, ő stílusában igazodik a ma használt nyelvhez, saját szavait idézve, a célja az volt, hogy a szöveg megfeleljen a „mondhatóság követelményeinek”.

Kommentár nélkül másolom ide az angol eredetit és a három fordítását két jellemző sornak, és döntse el ki-ki maga, mennyire felel meg vagy sem az aranyi szöveg a „mondhatóság” vagy bármi más követelményeinek. Lássuk hát Demetrius szavait:
Shakespeare, 1595: Relent, sweet Hermia; and Lysander, yield / Thy crazed title to my certain right.
Arany János, 1863: Hajolj, szép Hermia; s te is Lysander / Add fel jogomnak ál igényedet.
Csányi János, 1993: Engedj hát, édes Hermia; s Lysander! / Add fel hamis pered e jog előtt.
Nádasdy Ádám, 1995: Térj észre, Hermia; te meg Lysander, / ne követeld más jogos birtokát.

Egyetlen gondolat erejéig maradjunk még a fordításoknál. A Szentivánéji álom több mint 25 megnevezett szereplőjű darab, egy kisebb társulatban alig van ennyi tag, ráadásul az úgymond apróbb szerepek sem jelentéktelenek, jól megjegyezhetők, elkülöníthetők a karakterek. Ha valaki látta a darabot bármelyik fordításban, megjegyzi a neveket és meglepődik, ha egy másik fordításban már Tompor Miklósnak hívják (Nádasdy) azt, akit előzőleg Kurtha Miklósként (Csányi) ismert meg. A takács, akit Arany János Zubolynak hív, Shakespeare-nél a Nick Bottom névre hallgat. És a kulcsszereplő manó, Shakespeare-nél Robin Goodfellow, a puck, Aranynál Puck vagy Robin pajtás, Csányi Jánosnál Manó (vagy Robin pajtás, egykor Puck), de ez a „pajtás” Nádasdyban alighanem rossz emlékeket ébresztett, mert nála a galiba fő okozója Pukk, más néven Jóbarát Robin...

 

Mint köztudott, a Szentivánéji álom a nyári napforduló idején, Athénban és egy közeli erdőben játszódik. A nyári napfordulón ugyan már régen túl vagyunk, viszont helyszínként a Csonkatorony kertje remek választás volt. Láttam én már ezt a darabot nem egyszer és nem kétszer, igen sokszor, több nyelven, különféle nívós és kevésbé nívós, illetve amatőr szereposztásban, annyiféle élethű, illetve stilizált díszlettel, annyiféle jelmezzel és rendezői koncepcióval előadva, hogy igazán van összehasonlítási alapom. Arany szelleme vagy a Csonkatoronyé tette volna? Én nem tudom, de soha ennyire nem tudtam beleélni magam a cselekménybe. Soha ennyire nem láttam valósnak az álmot, s az átjárás a mese és a valóság között még soha nem sikerült ilyen maradéktalanul. Fegyelmezett és igényes, mondhatni szkeptikus néző vagyok, engem szívből megnevettetni csak szívből jövő játékkal lehet. És ez az volt. A Térszínház előadásának valamennyi szereplője szívből, örömmel játszott, az előadásuk nem volt ugyan hibátlan, a jelmezeknél és a helyhez amúgy jól illeszkedő díszletnél is el tudtam volna képzelni jobbat, de minderről megfeledkeztem, mert együtt játszottak, és ez a játék beszippantotta a közönséget is.
Őszintén remélem, hogy a szombat esti nagyszalontai gálaelőadáson sem lesz ez másként, és hogy a varázslat működni fog akkor is, ha a Csonkatorony kertjének bűvkörétől távol, esetleg zárt térben adják majd elő.
Arany János szelleme szerintem nem helyhez kötött, elkíséri és segíti őket.

Képek: Havran Zoltán

Forrás: Magyar Idők, 2017. augusztus 19.