|
Térszínház
Szórványmisszionárius
Szórványmisszionárius
Karcos szavú végtelenített diskurzusok, káprázatos riposztok, szemtelen cselek, gólok a pályán, … és írásaiban. ÚJSÁGÍRÓ volt, csupa nagybetűvel. OKNYOMOZÓ ÚJSÁGÍRÓ!
Félegyházán jobbszélről a beívelt labdát, a hatoskör túlsó oldalán háttal a kapunak, ollózva vágta be a léc alá. Néhány hét múlva Egerben, ugyan úgy. Tudott valamit a fiú.
2014-ben Luca napján írja nékem villámpostájában: Istenem, ez egy gyönyörű vers. És odamásolja Petőfi: A négyökrös szekér című művét.
A Tiszaföldvári Hajnóczy színpad bemutatkozó estjén, első fellépésén, közel 50 éve mondta el, gimnazistaként.
Nem csak írt, de olvasott is. Nehéz volt őt megfogni. Kétlábon járó művelődéstörténet volt. A Mindentudás egyeteme és a sportlexikon jól összefért fejében a népdalokkal, a versekkel és a vicc katalógussal.
Közíró, helytörténész, szerkesztő, az erdélyi, a partiumi, a dél-bihari magyarság nagy barátja és szellemi mecénása, „SZÓRVÁNYMISSZIONÁRIUS”, a Tisza és a Fekete-Körös árvízi hajósa, a nemzet napszámosa, fáradhatatlan Isten-kereső ember volt.
Otthonaként szerette, mintegy hazajárt Tenkére. A tenkei református gyülekezet rendre visszavárta, akár Kisiratos népe, vagy Óbudán a Térszínház Társulata.
A Trianoni Szemlében megjelent Bartók tanulmánya nélkülözhetetlen mozzanattal gazdagítja a zeneköltő életútját. Évtizedeken át gyűjtötte nemzeti művelődésünk szorgos kutatójaként, a magyar irodalom szerelmeseként a Fekete-Körös völgy magyarságához kapcsolódó írásokat. Szép férfi hangja, hiteles magyar beszéde maradandó élménye volt mindazoknak, akik előadó művészetét megismerhették.
Rajta is ott volt, Ady szavával, a magyar Pimodán átka, hiszen:” aki egy kicsit zseni és magyar, az természetesen ezer métermázsával súlyosabb teherként cipeli lelkén ezt az átkot.” Vágner Szabó János, Jankó, János, Jani, Janó, Jancsi és még ki, hogyan szólította őt, hányszor, de hányszor elbukott vibráló érzékenységében, és úgy érezte nincs más menedéke, mégsem győzetett le: az élet ringjében újra és újra felállt, szívében megtalálta az életszerelem hitét és küzdött vitézül! Tudatában volt felelősségének, hogy Nagyapaként mit hagy unokáira, milyen világot ad át a felcseperedő, a felnövekvő nemzedékeknek!?
Jeles reformátorainkra emlékeztetve bibliás emberként járta az országot, és mindig volt rá lehetősége, hogy az Úr nevében másod, vagy harmad magával összeüljön imádkozni, mert ahogy villámpostáit gyakran befejezte: HA ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK. SOLI DEO GLÓRIA.
(2017. november 25.-én, Martfűn, Vágner Szabó János temetésén olvasta fel Bucz Hunor. )
Gyászolunk
Olvassuk el és énekeljük a 130. zsoltárt:
Tehozzád teljes szívből
Kiáltok szüntelen
E siralmas mélységből
Hallgass meg Úristen!
Temetése Martfűn volt 2017. november 25-én 13 órakor.
