Térszínház

MEGHÍVÓ

 JÓ ERKÖLCSRE IGAZÍTTATIK

A Magyar Elektrával készül a reformáció jubileumára a Térszínház

Bornemisza Péter egész életével, munkáival és tetteivel példát ad számunkra — vallja Bucz Hunor. A Térszínház igazgató-rendezője a Magyar Elektra színrevitelével készül a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. Az evangélikus püspök, író művének bemutatása valóban az emlékév izgalmas vállalkozása. A darabról, a szerzőről és a reformáció színházi vonatkozásairól kérdeztük a rendezőt

„Bornemisza Péter az ő víg kedvében... A víg nem csupán azt jelenti, hogy mulatságos, jókedvű, derűs, hanem azt is, hogy vigasztaló. A vigasztalást a reformáció jubileumi évében a hitünket szolgáló reformátoroktól kapjuk. Ezért tűztük műsorra a Magyar Elektrát” – olvashatjuk a rendező naplójában. Bucz Hunor a szerzőről és koráról is elismeréssel ír: „Az evangé­likus prédikátor, költő, író, könyvnyomtató a 16. században élt, amikor megszállta az országot a török, de megszületett a teljes magyar bibliafordítás, megszületett a magyar irodalmi nyelv, és megszületett az a magyar értelmiség, amely a felszabdalt országrészektől függetlenül az egész magyarságban gondolkodott, értük írt és harcolt, életét sem kímélve. Ez az a század, amelyik rádöbbent bennünket arra, hogy legfontosabb örökségünk, önazonossá­gunk legfőbb bizonyossága és hite: a magyar nyelv. Bornemisza élete és munkássága példát ad az értelmiségi hivatást vallók számára.”

„Bornemisza hisz a kommunikációban”
A Magyar Elektra tulajdonképpen Bornemisza Péter magyar nyelvű Electra-átdolgozása, ahogy ő írta: Tragoedia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol. A mű 1558-ban jelent meg Bécsben. „A középkori szakrális dráma, a misztérium és a reformáció népszínházi formaújítása, a hitvitázó dráma ott forr Bornemisza művében. Nem klasszicizál. Nem esztétizál. Korához szól nagy hittel, nagy erővel, sok-sok leleménnyel. A Magyar Elektra népszínház. Bornemisza hisz a népben, neki nem csőcselék, mert a nép igazsága Isten ítélete, és hisz a kommunikációban is, mert neki a kommunikáció nem hazugság, megtévesztés, propaganda, hanem áldozat” – írja a rendező.
„Mikoron Clitemnestra az ő jámbor férjét, Agamemnon királyt, ketten Aegistusszal álnoksággal megölték volna, nagy sok ideig vígan laktak az királyságban, de az király fia, Orestes, kit az nénje, Electra, jámbor oktató Mestertűl bölcsőbeli korában más országba küldött volt, emberkort érvén titkon hazajőve, és atyja halá­lát mind az kettőn megtorolja” – foglalja össze maga Bornemisza a cselekményt. A fordítás bécsi nemesek ösztönzésére ké­szült, akik előadható színművet kértek a magyar szerzőtől.
Evangélikus példázat
A történet bibliai alapjait, Bornemisza tanító szándékát mi sem mutatja jobban, mint hogy az eredeti mű címlapjának belső oldalán található két fametszet is bibliai történetet ábrázol (Dávid megpillantatja a fürdőző Betsabét, illetve Káin testvérgyilkossága). A mellettük olvasható felirat: „Ne paraznalkogial” és „Ne öll”. Bornemisza egyértelműen példázatként értelmezi Elektra történetét, mely szerinte minden keresztény számára azt az üzenetet hordozza, hogy előbb-utóbb minden bűn elnyeri méltó, Isten által kiszabott büntetését. Clitemnestra és Aegistus bűne a paráznaság és a gyilkosság, amelyre a fametszetek és a feliratok is utalnak.
Az óbudai Fő téren, a Zichy-kastélyban működő Térszínház legújabb vállalkozásáról kérdeztük Bucz Hunort:
– Miért választotta a reformáció emlékévében épp Bornemisza Péter művét bemutatásra?
– Minden emlék annyit ér, amennyi az élet folytonosságát, a hit mélysé­gét és a cselekvő szeretet erejét szolgálja. Számomra a reformáció emlékéve nem a hajdanvolt dicső idők utáni nosztalgia, nem az európai szellemiséggel együtt lüktető magyar lélek múlt idején való ábrándozás, hanem az élő egyház elevensége, a nap mint nap megújuló hit ünnepe, párbeszéd a Teremtővel és közös ima.
– Miben érzi, hogy Bornemisza Péter írása a reformációra rezonál?
– Bornemisza Péter egész életével, munkáival és tetteivel példát ad számunkra. A János jelenéseiről írt énekében így figyelmeztet:

Bornemisza Szophoklész Elektrájának magyarításában, akár a költészetében, akár a tanítói és nyomdászi tevékenységében hitújító, missziós élethivatását teljesíti. Minden idők értelmiségének és minden hívő léleknek erkölcsi mércét ad. Az igazság, az ítélet, a bosszú, a szeretet, a hit, a mértékletesség közt vívódnak a cselekmény sodrában a dráma szereplői. Szándékunk szerint az előadásban érzékletessé válnak mindezek.

„Szívében felbuzdul”

– A Térszínház repertoárjába hogyan illeszkedik Bornemisza műve?
– Ma, a véget nem érő háborúk korában, az egymást váltó írástudók árulásának közepette különösen szükség van arra, hogy – Albert Schweitzert idézve – felismerjük: „A keresztyén erkölcs nem lett a világban az emberiséget átformáló erővé. Nem hatolt be mélyen az emberi lelkekbe, hanem csak külső formaság maradt, amit szóban inkább elismerünk, mintsem tettekben gyakorolnánk. Az emberiség úgy áll előttünk, mintha számára Jézus szavai nem léteznének, mintha egyáltalán nem lenne erkölcsiség.” Bornemisza az Elektra elöljáró beszédében ezt mondja: „...az mostani keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek. [...] Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. [...] mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek...”
– Mi a Térszínház küldetése?
– A színház számunkra nem kikapcsolódás életünkből, hanem bekapcsolódás; nem illúziót keltő szórakoztatás, ami szétszór, hanem összetartó élmény. A világi és a szent értékek egységét teremtő közlés helye: szakrális tér. A kommunió és a kommunikáció összefüggése miatt út lélektől lélekig. Jákob létrája. Ezért elsődleges műsortervünkben a magyar nyelv művelése, az erkölcsi kérdéseket taglaló témák megválasztása, a keresztény-keresztyén értékek közvetítése. Játsszuk Szophoklész művét, az Antigonét, mert a testvéri szeretet, a testvéri mártíromság tragédiája, és ezért megelőzi a szeretet vallásának igéjét. Molière Tartuffe című komédiájában a polgári értékek üressége és bizonytalansága áll szemben a Máté evangéliumának hatodik részében olvasható imádsággal és az adakozásról szóló tanítással. Weöres Sándor A holdbeli csónakos című művében az élet tisztelete értékesebb emberi tulajdonság, mint a hatalom és a gazdagság, minden karácsonykor pedig Karácsonyi misztériumot tűzünk műsorra.
– Komoly témák, komoly művek. Fontosnak tartja, hogy megjelenjenek a hitbeli kérdések a rendezéseiben?
– A kálvinista Rómában, Debrecenben nevelkedtem, a Nagytemplomban konfirmáltam. Tanári, rendezői, írói munkámban meghatározó a gyermekkorom.
– Az ön számára mi a reformáció máig ható általános üzenete?
– Jézus szavait újra és újra meg kell érteni. Át kell élni szívvel és ésszel, és akkor ő megjelenik a tetteinkben.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kézdi Beáta
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 11. számában jelent meg, 2017. március 19-én.

Shakespeare-rel Nagyszalontán

Présház Hírportál

Az idei Arany-évben Nagyszalontán Szentivánéji Fesztivált tartottak. Ekkor a Nagyszalonta Város és az Arany János Közművelődési Egyesület felkérésére a Térszínház bemutatta Arany János fordításában William Shakespeare Szentivánéji álom című darabját Bucz Hunor rendezésében. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 16.
​
- Rendező úr,  játékuk mottója: "Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak." Ezt a bizalom
megelőlegezést Shakespeare a Szentivánéji álomban formálta szavakká. A XXI. században miért fontos hangot adni neki?
​
- A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül. Több az esély a bizalomra, ha bízva bízunk. Mottónk ugyan Shakespeare keserű mosolyát idézi fel az ember önismerete, egyáltalán, ismerete tudatában, mégis megkíséreljük az élet tobzódó gyönyörűségét sírva-nevetve átélni. A darab által megpendített létfilozófiai kérdések ugyan megválaszolhatatlanok, hiszen az álom és a ébrenlét, a felérzés és a elszunnyadás, az éber álom és a élő halotti állapot, az élet és halál  közti diszkrét átmenet rejtély marad még egy jó darabig, de ennek tudatába  lenni azért megengedhető. Persze ezért veszélyes műág a színház.

- A Szentivánéji álom cselekménye a valóság és az álomvilág közötti folyondár. Ez a történetbonyolítás hogy juttatja fölemelő élményhez a nagyszalontaiakat és térségbelieket?

- A lét bölcseleti kérdései az emberré válás elemi tapasztalata már a gyermekkorban is, és országhatárokat nem ismer. Anyanyelvünk képe a világról:világ világa, virág virága -   ezt példázza.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ha fölidézzük, hogy Shakespeare és Balassi kortársak voltak, akkor Arany János fényében hogy élhetjük át a régi szellemi gyökérzetű európaiság élményét?

- Csak a globalizmus szaggatja szét korokra, kultúrákra, osztályokra, civilizációkra  az emberiséget, hogy aztán meghirdethesse az egyesülés, az egymásra találás hamisságát. Mi az eredménye: az ember egyenlő egy pénznem, egy számla, egy golyó, egy gáz, egy ország, egy nyelv s a többi, hogy legyen elég választék.
Kép: terszinhaz.hu

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM NAGYSZALONTÁN

ARANY JÁNOS SHAKESPEARE-FORDÍTÁSÁT

A CSONKATORONY KERTJÉBEN ADTA ELŐ A TÉRSZÍNHÁZ

B. Orbán Emese

Az Arany-évben Nagyszalonta város és az Arany János Művelődési Egyesület felkérésére a budapesti Térszínház művészeivel Bucz Hunor igazgató-rendező színre vitte Arany János fordításában William Shakespeare Szentiván­éji álom című darabját. A Csonkatorony kertjében már a nyilvános főpróba is telt ház előtt zajlott, a csütörtöki és pénteki érdeklődés nyomán bizton állíthatom, a mai gálaest sikere is garantált.

Nem tudom, önök hogy vannak ezzel, de szerintem sorsszerű, hogy noha már Vörösmarty Mihály is tervezte (ám hozzá sem fogott, mint Petőfinek Aranyhoz írt 1848. február 10-i leveléből ismert), végül mégis Arany János fordította le a Szentivánéji álmot. Shakespeare legjátszottabb színdarabja 1595-ben íródott, bemutatója 1611. november 1-jén volt, magyar nyelven először éppen Arany születésének évében, 1817-ben említi Buczy Emil a Magyar Museum folyóiratban megjelent cikkében.
A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben jegyzéket állított össze a lefordítandó Shakespeare-művekről, ezek között a Midsummer Night’s Dream nem szerepelt. (Vörösmarty a darabot Dramaturgiai töredékek című tanulmányában Nyárközép éj álma néven említi.)
Arany János, aki akkoriban még nem tudott angolul (beszélni később sem tanult meg), Wieland német fordításain keresztül, egyik professzora tanácsára kezdett Shakespeare-rel foglalkozni. A Kisfaludy Társaság 1863. november 26-i jegyzőkönyvéből tudjuk meg, Arany tájékoztatta őket, hogy a fordítással elkészült.
Dánielisz Endre nagyszalontai Arany-kutató elmondása szerint az első két részt Arany már korábban, az 1830-as évek vége felé (németből) lefordította, és az egyik osztályteremben amatőr színjátszókkal (köztük volt későbbi felesége, Ercsey Julianna is) előadatta. A fáma szerint mérsékelt sikerrel.
Végül az angol eredetiből lefordított teljes darab (a kéziratot a nagyszalontai múzeumban őrzik) ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt 1864. április 23-án.
Csányi János színész-rendező 1993–94-ben kivételes alkalmi társulatával (Kulka János, Fekete Ernő, Gazdag Tibor, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szabó Győző, Szikszai Rémusz, Udvaros Dorottya és mások) létrehozta a Szentivánéji álom című produkciót, amelyhez műfordítást és díszletterveket készített, újraírta a Mesterember-jeleneteket, rendezte és menedzselte az előadást. A produkció kiemelkedő szakmai és közönségsikert aratott, számos díjat nyert, és több külföldi meghívást kapott. Egy mérvadó szakmai lap az 1990-es évek legjelentősebb színházi előadásának nevezte.

1995-ben Nádasdy Ádám veselkedett neki az újrafordításnak, ő stílusában igazodik a ma használt nyelvhez, saját szavait idézve, a célja az volt, hogy a szöveg megfeleljen a „mondhatóság követelményeinek”.

Kommentár nélkül másolom ide az angol eredetit és a három fordítását két jellemző sornak, és döntse el ki-ki maga, mennyire felel meg vagy sem az aranyi szöveg a „mondhatóság” vagy bármi más követelményeinek. Lássuk hát Demetrius szavait:
Shakespeare, 1595: Relent, sweet Hermia; and Lysander, yield / Thy crazed title to my certain right.
Arany János, 1863: Hajolj, szép Hermia; s te is Lysander / Add fel jogomnak ál igényedet.
Csányi János, 1993: Engedj hát, édes Hermia; s Lysander! / Add fel hamis pered e jog előtt.
Nádasdy Ádám, 1995: Térj észre, Hermia; te meg Lysander, / ne követeld más jogos birtokát.

Egyetlen gondolat erejéig maradjunk még a fordításoknál. A Szentivánéji álom több mint 25 megnevezett szereplőjű darab, egy kisebb társulatban alig van ennyi tag, ráadásul az úgymond apróbb szerepek sem jelentéktelenek, jól megjegyezhetők, elkülöníthetők a karakterek. Ha valaki látta a darabot bármelyik fordításban, megjegyzi a neveket és meglepődik, ha egy másik fordításban már Tompor Miklósnak hívják (Nádasdy) azt, akit előzőleg Kurtha Miklósként (Csányi) ismert meg. A takács, akit Arany János Zubolynak hív, Shakespeare-nél a Nick Bottom névre hallgat. És a kulcsszereplő manó, Shakespeare-nél Robin Goodfellow, a puck, Aranynál Puck vagy Robin pajtás, Csányi Jánosnál Manó (vagy Robin pajtás, egykor Puck), de ez a „pajtás” Nádasdyban alighanem rossz emlékeket ébresztett, mert nála a galiba fő okozója Pukk, más néven Jóbarát Robin...

Mint köztudott, a Szentivánéji álom a nyári napforduló idején, Athénban és egy közeli erdőben játszódik. A nyári napfordulón ugyan már régen túl vagyunk, viszont helyszínként a Csonkatorony kertje remek választás volt. Láttam én már ezt a darabot nem egyszer és nem kétszer, igen sokszor, több nyelven, különféle nívós és kevésbé nívós, illetve amatőr szereposztásban, annyiféle élethű, illetve stilizált díszlettel, annyiféle jelmezzel és rendezői koncepcióval előadva, hogy igazán van összehasonlítási alapom. Arany szelleme vagy a Csonkatoronyé tette volna? Én nem tudom, de soha ennyire nem tudtam beleélni magam a cselekménybe. Soha ennyire nem láttam valósnak az álmot, s az átjárás a mese és a valóság között még soha nem sikerült ilyen maradéktalanul. Fegyelmezett és igényes, mondhatni szkeptikus néző vagyok, engem szívből megnevettetni csak szívből jövő játékkal lehet. És ez az volt. A Térszínház előadásának valamennyi szereplője szívből, örömmel játszott, az előadásuk nem volt ugyan hibátlan, a jelmezeknél és a helyhez amúgy jól illeszkedő díszletnél is el tudtam volna képzelni jobbat, de minderről megfeledkeztem, mert együtt játszottak, és ez a játék beszippantotta a közönséget is.
Őszintén remélem, hogy a szombat esti nagyszalontai gálaelőadáson sem lesz ez másként, és hogy a varázslat működni fog akkor is, ha a Csonkatorony kertjének bűvkörétől távol, esetleg zárt térben adják majd elő.
Arany János szelleme szerintem nem helyhez kötött, elkíséri és segíti őket.

Képek: Havran Zoltán

Forrás: Magyar Idők, 2017. augusztus 19.

Háromszor mutatják be a Szentivánéji álmot a szalontai Csonkatorony tövében

Rostás Szabolcs • Krónika Online • 2017. augusztus 17., 11:53

Shakespeare legjátszottabb darabját, a Szentivánéji álmot adja elő Nagyszalontán a budapesti Térszínház. A magyarországi utazó társulat hajdúvárosi fellépése több szempontból is rendhagyó, elsősorban azért, mert a szerdai nyilvános főpróba után összesen háromszor – csütörtökön, pénteken és szombaton este – is bemutatják az ötfelvonásos vígjátékot. Rendhagyónak számít a Szentivánéji fesztiválnak elkeresztelt előadássorozat helyszíne is, mégpedig az Arany János Emlékmúzeumnak otthont adó szalontai Csonkatorony kertje.
És ha már Nagyszalonta, az 1969-ben alapított budapesti Térszínház természetesen a Shakespeare-mű első, magyarra ültetett változatát állítja színpadra, azt, amelyet a kétszáz évvel ezelőtt született Arany János 1863-ban fordított le nyelvünkre. (A fordítás a magyar Shakespeare-kötetek gyűjteményének első kötetében, Shakespeare születésének 300. évfordulóján, 1864-ben látott napvilágot). A Szentivánéji álmot a pesti társulat alapítója, Bucz Hunor igazgató-rendező állította színpadra, míg a darab zeneszerzője a direktor fia, a 23 éves, CroPatria-díjas Bucz Magor zeneszerző, zongorista, aki négyéves kora óta a Térszínház tagja. A vígjátékban Oberont, a tündérkirályt alakító Pelsőczy László ismerős arc az erdélyi közönség számára is, hiszen ő játszotta az országalapító címszerepét az István, a király című rockopera 1983-as „ősi”, Szörényi–Bródy-féle változatában (az énekhangját Varga Miklós kölcsönözte). Egyébként a budapesti Térszínház a helyi önkormányzat és a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület felkérésére „turnézik” a hajdúvárosban, az előadássorozat fővédnöke pedig Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.

(Forrás: Krónika Online)