Ionesco műve vitriolos látlelet a "modern emberről". Mellesleg minket is modernizálni akarnak, s látjuk az eredményt. Darabjának ítélete korunk emberéről esetleg meghökkentő volt a múlt század ötvenes éveiben, ma napi tapasztalatunk. Kemény és puha háborúink közepette a KÖZlés, a KÖZösségi lét és a KÖZös nyelv elvesztése és már- már lehetetlensége
Szereplők:
{tab=Színlap}
Mr. Smith - Kovács J. István
Mrs. Smith - Szamosvári Gyöngyvér
Mr. Martin - Balázsi István
Mrs. Martin - Zanotta Veronika
Mary, a szobalány- Csuka János
A Tűzoltóparancsnok - Nagy Zsolt
Fordító: Gera György
Jelmez: Zanotta Veronika
Díszlet: Kovács J .István
Szcenika: Perger László
Zenei szerkesztő: Dávid Róbert
Hang: Bachraty Gábor
Fény: Urbán Gergely
Rendezőasszisztens: Kovács István Ákos
Rendező: Bucz Hunor
{tab=Rendező naplója}
A rendező naplójából
Ionesco műve vitriolos látlelet a „modern emberről". Ítélete korunk emberéről esetleg meghökkentő volt a 20. század ötvenes éveiben, ma azonban, a 21. század első évtizedében mindaz, amit feltár az ember lehetetlen helyzetéről, napi tapasztalatunk. Kemény és puha háborúk közepette a KÖZlés, a KÖZösségi lét és a KÖZös nyelv elvesztése ember voltunkat fenyegeti.
Szándékunk szerint az előadásban a közönség a drámai erővonalak terében, akár egy épületben, az összeütközés középpontjában lesz. A perverz vagy a nosztalgikus mézgás álom helyett a kacagtató eszmélkedés: „Hinnye de féleszűek!" és a kijózanító felismerés: „Jé, ezek meg mi vagyunk!" lesz közös élményünk. Színházunk munkásai csupán katalizátorok, helyzetet, alkalmat adnak az élmény számára, mert a cselekmény a közönség által és a közönségben születik meg. A résztvevők képzelete, lelkiismerete, egyetlen és megismételhetetlen élete, az örökéletre szomjazó lénye nélkül az előadás bádogemberek ricsaja, csörömpölése csupán. Hitem szerint így a közös alkotásban a döntésre kész bátorság születik meg: a „változtasd meg az életed!" szabadsága. Ez a színház közös sorssá nemesíti szétszórt, feszengő-szorongó nyomorúságunkat.
Miért éppen most, 2008 őszén érzem szükségét megfogalmazni, leírni mindezt? Már évtizedek óta ez a hit ad erőt az újrakezdéshez és a nehéz körülmények közepette is az igényes munkavégzéshez. De most, 2008 őszén lett végképp válságos a helyzetünk.
Soha ilyen összpontosított támadás nem érte még magyarságunkat, emberségünket, mint napjainkban és az elmúlt időkben. Teljes fizikai, szellemi és lelki megsemmisítésünk folyik. Ehhez elég átlátni két-három emberöltő történetét, de ez is csaknem lehetetlen, mert a család és a kisközösségek szétzilálódtak, mert a népoktatás a napi politika játékszerévé lett, és ezzel együtt a magas tudomány elhallgattatott, vagy a körmönfont hazugság eszköze.
A magyarság alapvető emberi érték. Az emberség és az emberiség eszméit testesíti meg. A nyelvünket, történelmi hagyományainkat, szellemi és lelki javainkat érő támadások az emberiség ellen irányulnak. Ezt nem felismerni bűn.
Ma árad a gazság, és ömlik a hazugság. Ma a kápók és kufárok számára a beszélő szerszám, a beszélő rabszolga is veszélyes. Legyen félrebeszélő, de legjobb, ha néma. A szó könnyen teremtő igévé lehet, különösen egy ilyen ősi, profetikus nyelven, mint a magyar. Anyanyelvünk a legnagyobb veszedelem idején is megtartott bennünket. Ő az észlelő eszünk, érző értelmünk, és ha fogalmunk van fogantatásunkról, megfogjuk az Isten lábát.
A magyar nyelv ősnyelv. Szerkezetében, szóalkotó rendszerében és szemléletében a tapasztalattól a fogalomalkotásig követhetjük a gondolkodás útját. Megfogja az egyedit, és eljut a mindenségig. Ez a közlés alapja. Horizontális ember és ember közt, és vertikális ember és Isten között.
Ionesco művének gnosztikus világképe negatív szintézis. Amikor odajut az ember, hogy semmit nem tud, semmire nem emlékszik, semmit nem hisz, csak mímeli a tudást, mímeli a szeretetet, a gondoskodást, a házasságot, a szerelmet, mindent, még az utánzást is mímeli, akkor közölni sem tud semmit. Horizontális és vertikális börtönében pojácaként tekereg. A kopasz énekesnő a közlés képtelenségének, a teljes hitehagyottságnak a drámája. Gnosztikus világa napjaink világvesztése és közhelyszerű alapigazsága. A politikai és a gazdasági hatalom ezt újabb és újabb trükkökkel kendőzi el. Felturbózza az emberi gyengeséget, kihasználja az emberi esendőséget, nehéz helyzetekben egyetlen célt szuggerál: a túlélést, egyébként meg utópikus világot ígér.
Mindez magyar nyelven különösen hangsúlyt kap, mert a civilizáció csődje és katasztrofikus helyzetünk felerősítik egymást.
Az előadásban az egydimenziós ember, a tömegember drámáját akarjuk megragadni. A fasizmus és a kommunizmus demagógiája mellé az önmagának sírva kezet csókoló önsajnálat és a presztízsfogyasztás vágyálma kerül. Ezt megélni hihetetlenül humoros, és rémeinktől szabadulhatunk meg, ha merjük kinevetni magunkat.
2008 őszén
Bucz Hunor
{tab=Képek}
{tab=Videó}
{tab=Sajtó}
Ha nem változik az életünk, elveszünk
Az istenhiány tragédiája
Ionesco A kopasz énekesnő című drámájának bemutatója a Térszínházban
2008. december 13. 00:00
Magyar Nemzet
Pósa Zoltán
Eugéne Ionesco A kopasz énekesnő című drámájának nyilvános bemutatója ma este hétkor kezdődik a Térszínházban Bucz Hunor rendezésében. Az abszurd egyik alapművének szerzőjét, Ionescót az ötvenes években egy angol nyelvtankönyv szegényes nyelvi formulái ihlették. Ezért a verbális érintkezés lehetetlenségének fekete komédiájaként szokták előadni a művet.
Bucz Hunor A kopasz énekesnőt az istenhiány tragédiájaként vitte színre azzal a sokkoló figyelmeztetéssel, hogy már most benne vagyunk a lassú világpusztulás folyamatának huszonharmadik órájában. Erre utal a nagy fekete színpad, az univerzumot is jelképező tér háttérfalán a hatalmas, mutató nélküli óra, ami kísérteties kongással jelzi az idő múlását.
A rendező tisztában volt azzal, hogy az ötvenes években a mindennapi lét kiüresedéséről szóló mulatságosan értelmetlennek tűnő jelenetek itt és most, a XXI. században hétköznapiak, így izgalmas ötletekkel turbózta fel a jeleneteket. Mert az, hogy egy köznapi házaspár, Mr. Smith (Kovács J. István) és Mrs. Smith (Szamosvári Gyöngyvér) egy úgynevezett szalonban hosszú, egy darabig egyoldalúan köznapi társalgást folytat például egy szerintük megbízható, bár a páciensét éppen "elvesztő" orvosról, aligha tűnik már abszurdnak. Manapság azon sem ütközünk meg, hogy az első házaspár által várt vendégek, Mrs. Martin (Zanotta Veronika) és Mr. Martin (Balázsi István) is tökéletesen értelmetlen beszélgetést folytatnak, amelynek lényege, hogy az idők folyamán minden fontos és kevésbé fontos esemény kiesett az emlékezetükből. A dráma negatív eseménytelenségének forgatagát felforrósítja a két házaspár szürreálisan őrült találkozása, majd az eloltani való tüzet kereső tűzoltóparancsnok (Nagy Zsolt Kálmán) érkezése. Az értelmetlennél értelmetlenebb anekdoták arra vannak kihegyezve, hogy az Istentől elfordult, az élet értelmét a vagyonszerzésben, az ostoba szórakozásokban kereső emberek vitorla, gép, kormány nélküli hajóként sodródnak a világtengeren. A grand guignol forma értelmetlenségkavalkádra felteszi a koronát Mary, a szolgálólány alakja, akit férfi, Benedek Gyula alakít a fölfelé törekvő "proletariátus" képviselőjeként.
A fordító, Gere György munkáját fűszerezik a dráma tetőpontjaként kulmináló nyelvi és képi rögtönzések. Lenint látjuk a falra vetítve, ahogy tökéletesen szinkronizálva szólal meg Hitler hangján, a végső győzelmet éltetve. Az értelmetlenség végső metaforája vérfagyasztó, aktuális utalás a magyar valóságra, a jelenlegi miniszterelnök kedvelt frázisának felemlegetésével: "Találjuk ki az országot! Kell bele két nagy folyó: Cicó Micó, Fecó Ficó". A tüneményesen játszó Szamosvári Gyöngyvér, Zanotta Veronika, Benedek Gyula és a többiek önfeledt átéléssel jelenítik meg az értelmetlenség költői színjátékát.
Bucz Hunor kiváló rendezése revelációerejű, visszaadta Ionesco remeklésének eredeti üzenetét. Életünk metafizikai eltörpülése, az istenhiány odáig vezetett, hogy az apokalipszis ma nemcsak veszély, hanem élő valóság.
{tab=Vendégkönyv}