Színlap
Ez az összefoglaló cím a múlt században még Magyarországon is gyakori vásári képmutogató műfajára utal. A vásárok e látványos hagyománya nélkül nem születhettek volna meg balladarománcaink.
A XX. század első harmadában föllelhető hírverselés is e műfaj hatását mutatja. Európában már a XI. századból vannak adatok e jellegzetes előadói módról, de nálunk csak a múlt században lett igazán népszerű. A mozgófénykép, majd a tömegkommunikációs eszközök széleskörű elterjedése végképp kiszorította ezt a tradicionális játékot. Társulatunk fölfedezte ezt az immár feledésbe merült műfajt. Mi is, akárcsak a régiségben, képeket mutogatva, játékkal, dallal, maszkkal és bábokkal adunk elő egy-egy történetet. E gazdag változatokat kínáló mini színházi formában találtuk meg a népszínház egyik lehetséges, könnyen utaztatható formáját. Utcai forgatagban és vásári tolongásban is egymásra talál így a nemes irodalmi érték és a szórakozni vágyó közönség.
Képmutogatóink:
KÁPOSZTA SÁRI
Arany János: A KÉP-MUTOGATÓ
Arany János: A FÜLEMILE
Pákolitz István: A KOLOZSVÁRI BÁRÓ
PINKÓ, AZ ÖRDÖG FIA- bukovinai székely népmese nyomán
Babits Mihály: MOZGÓFÉNYKÉP
Weöres Sándor: VÁSÁRI KÉPMUTOGATÓ REGŐS
Kormos István: KACOR KIRÁLY
Arany János: Szent László
Arany János: A HEGEDŰ
SZENT KRISTÓF
