Színháztermi előadások

Rendező naplója

Az öregzöld Karnyóné korunk jelképe. A talaj menti anyagiasság, amit a mi kis piaci világunk manifesztál, egyetlen értéknek a pénzben, szexben, hatalomban megnyilvánuló nyers erőt tartja.

A plakátokról, tévéból és a képes újságokból nap mint nap vigyorognak ránk pegyhüdt arcú, kivénhedt rockerek, harmadvirágzásukat élő sztárok, kikozmetikázott, podagrás politikusok.

...És még mondja valaki, hogy nem fejlődtünk! Apáinknak még csak egy Honthy Hannájuk volt, nekünk számtalan, és a legkülönbözőbb műfajban.

Csokonai humora könyörtelen élc és irgalmas derű. Műve egy életvitel paródiája. egy életvitelé, aminek legfőbb jellemzője, hogy nem tud mit kezdeni az öregséggel, s ha nem kapja meg a mindennapi bujaságát, kétségbe esik. Ma már ezt az életvitelt reklámozó multiízlésnek is paródiájává lett özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak.

Ha Vitéz Mihály nem csurgói diákjai számára rögtönzi ezt a darabot, hanem a budapesti Vörösmarty Gimnázium tanáraként írja ezt az ujjgyakorlatot, akkor bizonyára a konyhalatin helyett konyhaangol kifejezések tarkítják komédiáját.

Lehet, hogy Budapest a legprovinciálisabb szeglet Magyarországon?

Képek

 

Vendégkönyv

{fcomment}